Fordulj szembe…

Oldalról szomorú, de vidám vagy szemközt.   Oly ragyogó és szép, mint amikor a nap rejtegeti fényét   futó fellegek közt s egy villanás alatt – meleg égi állat –   végignyal a földön; fölnéz a földmíves, lova is: tavasz jön,   a halak ugrálnak. De másról beszélek. – Bár kihűlt szívemben   a tél után épp így melegül egy tájék, reményeim érzik,   miket eltemettem. Fordulj szembe velem, belőled is, rólad   – rejtheted! – a nap szól, fagyos ereimből, hívj ki láncaimból,   hogy visszaragyogjak.