Szeress, ne kérdezd…

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,   ha nem magamért: magadért,   a jövőért, egy napodért,   ezért a meleg mosolyért, mit mégis ízlelhetett ajkad,   ennyiért, ízéért e friss pillanatnak.   Ki vagy te, mit gondolsz, mi vagy?   Az vagy, mit a szív, mit az agy,   a szem kintről kölcsönbe kap!   Ne félj kinyílni: szabadabb leszel csak, minden porcikáddal,   gazdagabb nem is velem, de a világgal!   Szeretünk, már nem is neked   mondom, nem is kell értened,   örülj: a tested is szeret,   a falánk föld, mely eltemet, az idő: hogy átfolyna rajtad!   Istened, ki így sejtteti, mit akarhat.   Megért málnánál hamarabb   ecetesül, lesz poshatag   a jó íz, mit egy nappal ad:   a kosár édes pillanat! – tanácsolták már, higyj azoknak,   kik alant a csontjaikkal tanuskodnak.