Szeress, ne kérdezd…

 
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
 
ha nem magamért: magadért,
 
a jövőért, egy napodért,
 
ezért a meleg mosolyért,
mit mégis ízlelhetett ajkad,
 
ennyiért,
ízéért e friss pillanatnak.
 
Ki vagy te, mit gondolsz, mi vagy?
 
Az vagy, mit a szív, mit az agy,
 
a szem kintről kölcsönbe kap!
 
Ne félj kinyílni: szabadabb
leszel csak, minden porcikáddal,
 
gazdagabb
nem is velem, de a világgal!
 
Szeretünk, már nem is neked
 
mondom, nem is kell értened,
 
örülj: a tested is szeret,
 
a falánk föld, mely eltemet,
az idő: hogy átfolyna rajtad!
 
Istened,
ki így sejtteti, mit akarhat.
 
Megért málnánál hamarabb
 
ecetesül, lesz poshatag
 
a jó íz, mit egy nappal ad:
 
a kosár édes pillanat! –
tanácsolták már, higyj azoknak,
 
kik alant
a csontjaikkal tanuskodnak.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]