Elmaradt háború

Örüljünk hát a könnyű hegyi ködnek, fényes sineknek, méznek, a gyümölcsnek,   harmat szalad a fán, a fáknak –   Nézd hálával az éjszakáknak tartályait, a házakat, sok hű hegyünk   s a tornyokat, hogy egyre állnak –   Mint messze ismeretlen tájat fedezzük újra fel, hogy élhetünk –   S az ibolya alatt az árnyat   És ezt és azt és a könnyű madárhad   szárnyalásában boldog sóhajunk.