Pirkad

Tébolyban forgó, véres rózsákkal néz a nyárutó rám a kertből; várja, én is díszeim ronggyá tépjem? Meghaltál, azt álmodtam. Most kellene felelnem, azért, hogy szabad voltam; benned magam szerettem. Most kellene felelnem mielőtt kiindulnék bűnhődni véghetetlen tündöklő tömlöcömbe.