A lámpa lehull…

A lámpa lehull. Eldől ott künn a hold az estben. A szív rőten dadogja, menekülj. Nem menekszem. Leomlik darabonként a ház körültem. Állok vagy ülök, asztalomnál. Nem bánom a világot. Elhányt ruhaként hegy, tó, gyapjas erdők a földön – Várják, mit ejtek el még. Emlékszem; így vetkőzöm. Anyám volt? Szeretőm volt? A bú csak számon járkál, elszáll – szobornak így hagy ebemmel kő bokámnál.