Nem érdemelnek meg…

Nem érdemelnek meg az emberek minket.   Van egy világ, van egy szabad hon,   hol mi uralkodunk, hová leviszlek,   mihelyt elalszom. Ott szerettelek meg. Jobbra néztem: álnok   Rómák (mert ott éltél) lobogtak.   Balról – hessentve füstként a világot –   szívemre foglak. Elpusztul a föld, ég. Semmi se kell. Állok.   Nézlek féltékenyen, te gyenge,   hogy’ népesíted be a pusztaságot:   árulsz el egyre.