Vonaton utazom…

Vonaton utazom, nézem a táj képét,   még egyre ijedve, ha az ég foncsorja hirtelen enyémét   dobja az üvegre. Dobja ki az éjbe: ott remeg a távol   égbolton, ott csillog, fut az óriás arc. Mint a sűrű zápor   vagdossa a csillag. Megriadok tőle. Egy kisérteté, még   korai, hogy menjek. Homlokomon holddal esengjem hűségét   halandó szívednek.