Esti dal otthon

Fáradt a föld, nyujtózni vágy. Az almáriumról lenéz, főt hajt a fonnyadó virág, bólint, ládd ennyi az egész. Egy nap. Kikelnek sorra fent tojásukból a csillagok, nyüzsögnek az éjben és kereng, ragyog a raj, szinte csipog. De lent a sötétség az úr. Megkaptam, amit kaphatok; s szenvedtem, néma válaszul. Alhatok, próbát halhatok.