Álmomból ébredtem

Álmomból ébredtem. A tenger, az enyhe,
 
nyí, úgy kap a partba,
s köpi-nyeli nyálát, mint az eb, ha fekve
 
fogait mutatja.
Végig a part hosszán, ameddig ellátok,
 
mint kígyózó szörnyek
vergődnek a messze kivetett hullámok,
 
holtan legörögnek.
Alszol, jajongó szád mosollyal övezve.
 
Nézem fényes szádon,
mit vet föl a mélyből – bár egy röpke percre –
 
a szörny-szülő álom.
Megismerhetlek most? Nem látok a mélybe.
 
Sikoltsz s derű száll meg.
Ki támadott rád? A mosolygó örvénybe
 
kit fullasztottál meg?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]