Egy idegen városban

Latinul, osztyákul, tudok franciául.   De németül semmit. Mint gyereket, ki fél elválni anyjátul,   büszkén úgy vezetsz itt. Jó neked ez, látom. Még messzebbre látok.   Gyengébb – de az egyszer szavaidra tünnek el az akadályok.   Boldogan veszekszel. Viszem a szorongást nevetve mögötted   (szívemben a csárdák olajnyomatát, hol Rákóczira törtek,   Zrínyit tőrbe csalták). Nézlek – oh ha ott is így tudnál beszélni,   a veszélyes honban, hol ennyit sem értek, ha a Hang megkérdi,   merre fiam, honnan?