Beh pihennék…

Beh pihennék. Harminc… harmincöt év, lássad,   hogy híven bevalljam: levegőt kell vennem. Már a kimondása   nehéz egy darabban. Tán csak azért mondom – szivedet gyötörve –   csak azért a multat, hogy a másik részt, a még tele jövőt te   vállalni tanuljad! Ahogyan tárgyait a kezembe adta,   ez a világ itt lent úgy ürült, szegényült – küldött magasabbra.   Elejtettem mindent. Ritkul a lég. Amit még ez a föld nyújthat –   vedd ki a markomból, mint a gyerekéből a fegyvert s a gyujtót.   Vegyél át magamtól.