Mint szobád…

Mint szobád egyszerre, ha villanyt kattantol,
 
otthon lesz, ragyogván,
e vak szerelem úgy lett otthonom attól:
 
neked panaszkodnám.
Egy lágy ütés – aztán mennyi fény a szívben;
 
mint rég, ha bajomban
anyámra gondoltam s máris könnyebbülten
 
feléje indultam.
Honnan e varázslat? Öregszem. Csititva
 
hova viszel vissza?
Az elvadult földön ráismerek újra
 
biztos otthonunkra.
Mily közös hazátok van, asszonyok néktek!
 
Elnézem fölényes
mosolyotok, ahogy a remegő, éhes
 
zsákmánnyal megtértek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]