Szüret után

Megjártam hát, meg én, az életet, és a tanulság? – egypár ócska közhely, édes öcséim! mikről elmenet – nos, kár volt szájalnom az öregekkel. Mint, teszem azt: a fejtől büdösül a hal; és kéz kezet mos; és szorít a csizma, míg új… s amit örökül hagyok: a disznó makkal álmodik. Üres edények voltak, ma teli erjedő szesszel mind, szisszentve forrnak, mint bent a hordók. A gazda lesi: elégedetten hallom, hogy motyognak. Ez a szüret, az enyém. Amíg ti itt atyáink földjét kapa-szóra, én ezért róttam tenger halmait, a vad városokét, épp úgy hajladozva! Adnék kóstolót, ám, ami nekem vigasz és mámor, nektek még ma lőre. Ti forrtok, értek, haj, míg derüsen bölcselni tudtok, bólogatni tőle – Mint én – már némán nézve, mint forog köröttem érdek, eszme, had, s zörögve, – mint körhintán a festett állatok – az állatöv tizenkét bamba szörnye!