Vidéki állomáson

Egy kortynyi vigaszt, örömet igértél, Uram. Mosolyogjak? Előre megfizetteted. Ízét veszed az italomnak. …Jönnek, mennek a vonatok, hozzák a jövőt, ahogy jönnek s mind kedvesem nélkül robog be és el. Szívem egyre könnyebb. Testemben érzem, hogy vál multtá a jövő, hogy csepeg belül percenként, amit adni tudnál, hogy nő múlásommal az űr, hogy ürül velem is az élet – Topogok fagyos síneken. Ahogy lemondok, meg úgy értlek: győztesen, ünnepélyesen te érkezel a semmiben.