Csönd
A népi írók pörbefogásakor
|
Nyugodni vágy az uraság – |
| Vánkosba sírjon, aki sír, hasát |
|
kucsmával fedje, ha korog, |
| s ha ki üvöltene, kapja be saját |
|
| Béke van, áldás, nyugalom |
| Működik, mint jó gépezet a hon: |
|
jő pontosan a tél, „henyél” |
| a földmíves, a tyúktolvaj oson |
|
|
| Barátaim, bár szánkra csap |
| anyánk, a lágy nemzet karjába kap, |
| lesz kor, hogy büszkén még azért mutat |
|
| rakjuk, csak rakjuk, mit a szív, az agy |
| Kérdez a sors még sokat, sokakat! |
|
|
|
|