Öt észrevétel
A drótkerítés sűrű közein |
átnyomja kínnal nagy fejét, nyakát |
a harangvirág; ingyen, idekinn
|
szórja szépséges, mézes illatát. |
|
Tíz férfi fekszik a forgalmas járdán; |
nem fut rendőrért senki iszonyodva, |
hogy mi történt?! – Mellettük ásó, csákány |
jelzi, hogy dolgoznak csak, hajnal óta. |
|
Nem ismerem a csillagok nevét. Nem |
ismerek egy arcot sem e vásárban, |
s mind ismerős. Éltek, midőn nem éltem: |
magyarok; élnek örökké utánam. |
|
Koszorút, szűzet, jó ruhát, nevet, |
még készpénzt is nyujtottak a nagyok, |
hogy inségedről kezdtem éneket, |
négy miljó koldus! – Orgazda vagyok? |
Vagy előleg ez? Tégy próbát. Mit érted |
elmondtam, ismételd meg az igéket. |
|
Jár bibelődve bölcs tekintetem – |
amit kibogoz, az ítéletet – |
|
benned, hogy senkinek, nekem |
sem adsz pardont, nem bocsátasz meg sosem – |
|
Igazságosztó! légy könyörtelen: |
|
segítsed élnem e fél életet. |
|
|
|