Öt észrevétel
| A drótkerítés sűrű közein |
| átnyomja kínnal nagy fejét, nyakát |
| a harangvirág; ingyen, idekinn
|
| szórja szépséges, mézes illatát. |
|
| Tíz férfi fekszik a forgalmas járdán; |
| nem fut rendőrért senki iszonyodva, |
| hogy mi történt?! – Mellettük ásó, csákány |
| jelzi, hogy dolgoznak csak, hajnal óta. |
|
| Nem ismerem a csillagok nevét. Nem |
| ismerek egy arcot sem e vásárban, |
| s mind ismerős. Éltek, midőn nem éltem: |
| magyarok; élnek örökké utánam. |
|
| Koszorút, szűzet, jó ruhát, nevet, |
| még készpénzt is nyujtottak a nagyok, |
| hogy inségedről kezdtem éneket, |
| négy miljó koldus! – Orgazda vagyok? |
| Vagy előleg ez? Tégy próbát. Mit érted |
| elmondtam, ismételd meg az igéket. |
|
| Jár bibelődve bölcs tekintetem – |
| amit kibogoz, az ítéletet – |
|
benned, hogy senkinek, nekem |
| sem adsz pardont, nem bocsátasz meg sosem – |
|
Igazságosztó! légy könyörtelen: |
|
segítsed élnem e fél életet. |
|
|
|