Szép, ha fiatal főn

Szép, ha fiatal főn fehér haj világlik.   Csalom magam: beteltek a próbák, az évek s szeretsz még, halálig   szeretsz már, szeretlek. Jólesik szememnek az ifjúság-vénség   csillámló gyors cseréje; mint ha a szél a tó milljó kék cserépjét   átrántja fehérre. Mint a nyír, ha zöldből egyszerre ezüstbe,   és újra visszarezzen – játszik a szerelem lobogása-üszke   még ifjú szívemben. Halál, szerelem – van rokonabb ezeknél?   Nem félek a haláltól. Szelíd ragyogásban, mint ifjú fejednél,   mutatja a távol. Ha majd vele támad, gyűrt lepedőn, harcom   s legyőzöm, ráomolva: nevetést várok; s hogy öt puha ujj arcom   görcsét kibogozza.