Gyűlöltem a címert

Gyűlöltem a címert a paloták ormán.   Már csak mosolyom van. Mint a kétfejű sas heverünk a párnán.   Oh, milyen magosban. Összefonódva, csak fejünk hajlik félre.   Érzem, ahogy alszol, szállsz mosolyod szárnyán. Én meg fordulnék le   már a szép magasból. Nem fordulhatok le. Igy lel majd a hajnal.   Állsz a levegőben. Ragyogsz a zsákmánnyal; meg a diadallal,   mit átvettél tőlem.