Akár a föld

Arcodról a rőt haragot no, töröld le egy mosolygással. Ha akarod, nem akarod: meg kell békülnöd a világgal s velem, ki belőle vagyok. Fáradt vagyok, akár a föld, hogy tetteimet igazoljam. Kegyetlen voltam az előbb? Várom a fényt, nálad is jobban, a csitítót, feledtetőt. Már mint a messze csillagok úgy tünnek, kerengnek köröttem az emberek. Magam vagyok. Nézd el, hogy te vagy az egyetlen, akivel még szót válthatok.