Akár a föld
no, töröld le egy mosolygással. |
meg kell békülnöd a világgal |
s velem, ki belőle vagyok. |
|
Fáradt vagyok, akár a föld, |
hogy tetteimet igazoljam. |
Kegyetlen voltam az előbb? |
Várom a fényt, nálad is jobban, |
|
Már mint a messze csillagok |
úgy tünnek, kerengnek köröttem |
az emberek. Magam vagyok. |
Nézd el, hogy te vagy az egyetlen, |
akivel még szót válthatok. |
|
|
|