Jó fürdő

Jó fürdő, vetkezőhelyet keresgéltem a partokon. Alkonyult. Vörös-feketébe öltözködött a Balaton. Mint óriási bársonyszoknya úgy rezgett, suhogott a víz. Szélén a fel-felcsillanó hab a tiszta, gazdag csipkedísz. Igy rengett, igy járt – járt egy ősi lassu, de vaskos ütemet. A szélben érces dalt sziszegtek a testes, borszagú hegyek. Simult a tó és fölcsapódott, villantgatta kacér diszét, illengett, mint a lány, ha várja topogva, hogy táncba vigyék. Kamasz kedvvel, hol legfehérebb és leggyöngyözőbb volt a hab, ott ugrottam belé – nevetve próbáltam ifju izmomat.