Vihar készült…

Vihar készült, igen… távol néma villámok írták a jövendő jeleit rángatózva. Messze porzott a táj… Dal és nyerítés szállott, népek tolongtak ott valami háborúba… Csipogva, félve bújt mögöttem egy madárka, vagy álom volt ez is? félelmem szép jelképe? Fulladva kapkodtam, nyúltam előre-hátra a pókhálós, poros, alkonyi szürkeségbe… Mert nekem abban a halálos, száraz csöndbe kellett volna felállnom s mielőtt eldörrenne az első lövés: szólnom. Nyitottam szám. Recsegve törtek ki fogaim, dőltek elém a földre.