Szolga

Szolga – mondhatom én magamra, jó légvétellel, szabadon. Mint levetett ruhán, nyujtózva lépek át tüstént láncomon. Az örökségbe kapott átok, igy oldódik velem, világ. Mit isten helyett én kiáltok bujdosó szivemre, a vád igy hozza (mint erdős magaslat dörmögő visszhangját) a tág jövőből egy atyai hangnak föloldozását, vigaszát.