Szótfogadok

Szótfogadok és megvetem, akinek szótfogadok. A kenyeremet keresem, nem békét, rendet, érdemet, nem is a barátságotok. Meghajlok: hajlik a favágó, ha napszámáért odavág. Kivágni magam e világból már eszközöm vagy, szolgaság! Ki felettem áll és vezet: mint kő, fa, vas, durcás anyag, úgy vezeti csak kezemet. – Meghajlok, hogy ne lássalak. Gyengülök? Igy keményedik a lélek bent. Hátrálva rég Igy késziti ütéseit s bosszul majd akkor is, midőn én már tán megbocsátanék.