Nizsnij, 1934
| Nizsnij-Novgorodot úgy ejtik Novgarat, |
| ott sétáltam a platánok alatt, |
| aztán, mivel az eső megeredt, |
| a Kreml tetején, a házereszek |
| alatt Ljubával; ő beszélt, beszélt… |
| úgy hallgattam, mint a csöppek neszét |
| a bástya fűvén, oroszul beszélt. |
| De néha rámemelte kék szemét. |
| Fény villant abban, elkápráztatott, |
| mint a zsúfolt ciril föliratok: |
 …már nem is tudom, |
| belegabalyodtam a féluton. |
| A Volga s Oka a ködbeborult |
| városhoz lent a völgyben úgy lapult, |
| mint két kitárt kar. A szavak helyett |
| karommal próbáltam közölni ezt |
| s azzal kérdeztem azt is: érti-é? |
| Egyszerre, háttal Ázsia felé, |
| mellemre dőlt; a haja szőke volt. |
| Kalapomról a viz nyakába folyt. |
| Nevetett, közben sirt. Féltett nagyon. |
| Kért kézzel, szemmel, hogy maradjak ott, |
| mutogatta, hogy arra nyugaton |
| megesznek a vicsorgó burzsujok; |
| hallott ő róluk; mikor kisleány |
| volt még, egy este a gyűlés után |
| oroszlán-farkuk volt, sakál-fejük. |
| Hogy vagy Ljuba most? Nem szerettelek. |
| Elaltatnálak, mint kisgyermeket. |
|
|