Kétlaki

Egy miniszterelnök, egy agg ló, szegény, valami rokon hölgy csapkod még felém álmaim tavában, fúlni kezdenek. Én könnyen kilépek. Megreggeledett. Biztos földön járok. Vár a reggeli. Itthon vagyok itt is, szörnyű kétlaki! Hány világon vágok át, hány emberen. Külön világrész vagy te is, szerelem. Mögöttem ó mennyi hajóroncs marad! Félve nézek hátra: mennyi áldozat! Halként úszom, aztán sasként repülök. Mondd meg, Uram, nekik, hogy menekülök.