Vadak etetése

 

Egy politikusnak

Jellem, erő, jó ész (mint mondják, isteni szikra)
 
Kell csak a próbához: lesz-e iró valaki.
Nép-becsapás, köpenyeg-csere, hátba-döfés – remekelned
 
Ebből kell teneked, hogy csak a céhbe bejuss.
Honszeretetre te mersz minket kitanítani? – Ejha!
 
A szavazat mellé, nézd, ne kivánj szavakat.
Nem teszed ablakközbe az oklevelet, ha mi írjuk:
 
Szakmádnak máris mennyire mestere vagy!
 

Egy aggodalmaskodó főúrnak

Izgatunk? Nekem fáj legjobban, hogy téged,
S nem szabadságharcra igábatört néped!
 

Mindenáron minden-áron író

Célod eléred még: megmozdul a „bamba” magyarság;
 
Észrevesz! – és diszkrét ujjal a földre pöcint.
 

Népiesek és urbánusok közt

Két kulacsom
Váltogatom,
Kortyolgatom is, ha kérded,
Ebből ürmöt, abból mérget.
 

Szörnyű fegyver

Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
A végén megbocsátok.
 

Egy népfinak

A Puszták Népe szerzőjének

 
Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal
 
Kellene: honnan jössz, – azzal, ecsém: hova mész!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]