Védangyalom

Védangyalom, kivel álmodom, az angyal kopasz s fehérszakállu… Antal volt a neve s mestersége ős-kovácslegény, ami meglátszik még ma is kezén. Erről beszél, ha hófehér nagy szárnyát és pihenteti jelen hivatását; ezt emlegeti, meg a szakszervezetet, ahol velem is megismerkedett. Az volt a szép idő! Jog, Jövő, Igazság, az embereket ilyenek izgatták – Egy más világ reménye! Volt akit (mint őt is) próféta-életre vitt! Még érdemes volt élni, volt miért! Most? Nem tesz mást csak engemet kisért. Álomban él. Nem egy tanyát: tüzessen csak engem izgat, hogy utját kövessem.