Védangyalom
Védangyalom, kivel álmodom, az angyal |
kopasz s fehérszakállu… Antal |
volt a neve s mestersége ős-kovácslegény, |
ami meglátszik még ma is kezén. |
|
Erről beszél, ha hófehér nagy szárnyát |
és pihenteti jelen hivatását; |
ezt emlegeti, meg a szakszervezetet, |
ahol velem is megismerkedett. |
|
Az volt a szép idő! Jog, Jövő, Igazság, |
az embereket ilyenek izgatták – |
Egy más világ reménye! Volt akit |
(mint őt is) próféta-életre vitt! |
|
Még érdemes volt élni, volt miért! |
Most? Nem tesz mást csak engemet kisért. |
Álomban él. Nem egy tanyát: tüzessen |
csak engem izgat, hogy utját kövessem. |
|
|
|