Védangyalom

Védangyalom, kivel álmodom, az angyal
kopasz s fehérszakállu… Antal
volt a neve s mestersége ős-kovácslegény,
ami meglátszik még ma is kezén.
Erről beszél, ha hófehér nagy szárnyát
és pihenteti jelen hivatását;
ezt emlegeti, meg a szakszervezetet,
ahol velem is megismerkedett.
Az volt a szép idő! Jog, Jövő, Igazság,
az embereket ilyenek izgatták –
Egy más világ reménye! Volt akit
(mint őt is) próféta-életre vitt!
Még érdemes volt élni, volt miért!
Most? Nem tesz mást csak engemet kisért.
Álomban él. Nem egy tanyát: tüzessen
csak engem izgat, hogy utját kövessem.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]