Oh, nép…
Oh nép, akadt hát pártfogód! |
Szabadság, bajnokid teremtek! |
Pusztuló tájak, dőlt zsellérsorok, |
Fény Hunnián! – nem-rettegő fejeknek |
|
Csitulj sziv, békétlenkedő, |
nyugodj, magyar, hajtsd vissza fődet. |
Tudják, mi kell már neked, sőt mi kő’ |
tapasztalt és hiv őrei a földnek, |
|
kik őrzék tiz századon át. |
|
Oh, megvédenek ők, meg ők |
a rázkódástól, mely a honra: |
szegényre, dúsra dőlne, ha a föld-, |
és a vagyonbiztonság meginogna |
|
És minden ország támasza, |
talpköve, a méltó kamatláb! |
Ily tiszta egység nem volt még soha |
mióta mindezt ők meghóditották |
|
a karddal, mely befele üt. |
|
|
|