Alkalmi meditációk

Nehéz út A kávéházban folyt a hitvita, Mit szólhat ehhöz az istenfia? A szomszéd asztaltól a füstön át gyanus hölgy küldi kigyó-mosolyát. Vagy tán az ördög? Imádkozzatok lelkemért, neokatolikusok.   A vasárnap megszentelése Hitetlenül hat sötét napon át forgatok én egy üres masinát. Oh, semmit-őrlő körforgó hetek! S vasárnap: oh megnyíló mennyezet! A harangszó friss madárcsapata már kertemben húz fölöttem tova. Mint hátfájást gőzfürdő heviben, keservemet ott veritékezem. Mint létem értelmét, irott jogát nézem gereblyém és kapám nyomát, aztán a tollét – bár csak egy napon: köszönöm, Uram, hogy dolgozhatom!   Kisértés Másodosztályon utazik a pap, mert nem bírja ki a parasztokat. Oly szókat hallhat közöttük, melyek csak hallásra is bűnt jelentenek. Hát ott ül; csend van. Elszenderedik. De nem a sátán! Most a pad alól búj bele! Bent van! Látni a szelíd álmodó kéjes mosolyairól: borjúként nyalja szája szögletit.   Meglelt bárány Meglelt báránynak, annak lenni jó! Hogy ragyog itt ez a kitért zsidó! Megérintette lelked szent heve, könyvet ír róla s jól keres vele. És üdvözül! S én tévelygek szünetlen. Én, én, aki szent kegyedben születtem!