Hithű falu

Ágálva véres rongyával fején
mit hörg a kakas? Két riadt galamb
házamról tisztán úgy száll fölfelé,
mint hangolás közben ha peng a lant.
Csütörtök reggel. Két angyal repült
tetőnkről el. A többi ott iszik
az istálló zsuppján még. Kétkedel?
mert angyaloknak mégis túlkicsik?
Kicsik, nagyok! – Már láttad, mekkorák?
Láttál már angyalt? – Önző, ostoba!
Azt hitted persze, hogy a másvilág
e föld kényelmesebb utánzata…
És ha egy szoba az egész, ahol
– mint Dosztojevszkij hitte – egy sereg
pók nyüzsög – tudod, mitől fuldokol
s boldog mitől lehetne még szived?
És ha a kakas ugyanaz, aki
Péterre mordult? És ha odaát
a szomszéd, ki sertését pörköli,
egy sátán lelkét űzi ép tovább?
Semmit se tudsz. Menj dolgod kezdeni.
Mást úgy sem érthetsz. Titkokkal forog
e világ csak példával van teli;
Plátó is így szólt és felmutatott.
Sokat tudunk már? Vagy túlkeveset?
Sajna, az egyikből sem eleget.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]