Hithű falu

Ágálva véres rongyával fején mit hörg a kakas? Két riadt galamb házamról tisztán úgy száll fölfelé, mint hangolás közben ha peng a lant. Csütörtök reggel. Két angyal repült tetőnkről el. A többi ott iszik az istálló zsuppján még. Kétkedel? mert angyaloknak mégis túlkicsik? Kicsik, nagyok! – Már láttad, mekkorák? Láttál már angyalt? – Önző, ostoba! Azt hitted persze, hogy a másvilág e föld kényelmesebb utánzata… És ha egy szoba az egész, ahol – mint Dosztojevszkij hitte – egy sereg pók nyüzsög – tudod, mitől fuldokol s boldog mitől lehetne még szived? És ha a kakas ugyanaz, aki Péterre mordult? És ha odaát a szomszéd, ki sertését pörköli, egy sátán lelkét űzi ép tovább? Semmit se tudsz. Menj dolgod kezdeni. Mást úgy sem érthetsz. Titkokkal forog e világ csak példával van teli; Plátó is így szólt és felmutatott. Sokat tudunk már? Vagy túlkeveset? Sajna, az egyikből sem eleget.