Alkalmi meditációk

Metafizika Isten – Halál, köztük mint légvonat húz lelkemen át egy-egy gondolat. Nem tisztít, nem söpör semmit se ki, a port, az öntelt port lebegteti.   Eretnek! Nincs rég velem már – valahol megállt, jaj, rosszul végezte hivatalát. Védangyalom, mit szólsz, ha odaát panaszt végül majd én teszek reád?   Hit a kapitalizmus uralma alatt Keresztény vagy? – Beh számitás ez is! Azért vagy az, mert nem vagy boldog itt! Igazság kell? – Csak bosszú! Meg a bér. Jó helyed lesz a pokol fenekén.   Első csapda: az értelem ellen Buta vagyok és félek tudni, mert a tudásszomj volt, ami messze vert körödből, Jézus… – Frissen, lelkesen az ész hivságáról elmélkedem.   Második csapda: az értelem mellett Amit felfogok: az nyomban kevés! nem a szív: tán a telhetetlen ész ragad fel mégis, visz tovább, tovább – s még részegebben ünnepli magát.   Szomorú vigasz Sem ez, sem az, talán majd az idő lebbenti azt is fel neked: ki Ő. Egy alkonyon csak szívedben terem s célhoz vezet, mint rég a szerelem.   De addig? De addig, Uram, addig? Jaj, Feléd is annyi vívódás, förtelem, veszély visz? bor, bordély, torz kéj, forró háború – Mit szavalsz? Nem is volt oly iszonyú.   Jámbor számítás Az vigasztalhat, hogy tudatlan is szolgálhatod Őt, szolgáld. Törd fejed. Buzgalmad látva tán nem állja meg s jelt ad, mi volt jó és mi volt hamis; dorgál s egyszerre, észrevétlenül, azt látod csak, már szóba is vegyül.