Galamb utca

Fűtött mozdony, mely egyhelyben dohog, parancsra váró katonasorok: gőzt vet és sustorog, remeg hosszan a téli virradat hegyes szelében a rongyos csapat, kigyóként hánytorog. Tömött sorokban, test a test mögött félezer férfi sóhajt, fú, köhög, dől, mint szélfútta fa – A kabátujjban összebú a kéz. Úgy állnak, várnak, mintha mind nehéz bilincset hordana. A tél bús elitéltjei. – Kiket padról, híd alól a markos hideg s házkutató nyomor ideterelt – a tört ablakon át szippantják már az üst füstös szagát, mely bent rotyogva forr. Elnyúlva hosszan, fal mellé lapult testtel kushad már, lesi a kaput a régi friss tömeg, mely egykor ugrott… hogyha most harap: dühét vinnyogva csak magába kap, mint bolha-marta eb. Ó, régi harcok, utcák! – Föld alól kibukkanó és eltünő folyó: úgy zúg csak, mormol itt a mély erő, mely egykor egy világ hódítására küldte áramát – alig emlékezik. Szivarvéget, egy csutka örömöt kutat az úttest kockái között s fölfüttyent, hogyha lel – Lejárt jegyet, rongyot, mindent, amit egy felsőbb, dicsőbb légkör elhajít, megvizsgál, fölemel. Ez hordja el a város szemetét, ez a hatalmas pondró, vaksötét odvában ez eszi! Moslékot, lucskot zabál, meg sarat a föld alatt, hol sűrűn rajzanak hamuszín kölykei. A túlsó járdán (messze partvidék biztos honában) nyitja üzletét s gyanakvóan áttekint egy kis kegyárus, boltjába merűl, matat… lámpát gyújt… s függönye mögül kikandikál megint. Harang csobbantja a sikos leget, a szomszédból misére rengenek a tanító papok; mint nádas, hogyha szélén szél zörög; megleng a sor, hosszán félbetörött „Dicsértessék…” susog. Galamb utca! Pokol tornáca! – Vagy mégis a Jövendő tornáca vagy? A parázsló szemek tekintete vesszőfutás nekem, edző tűzpróba minden reggelen, hivatalba menet. Dörg a zajló jég arrébb a Dunán. Mered a költő kőtalapzatán, ökle, a vasököl görcsösen mintha az Alföld fele esküt? – parnasszi pofont intene! Ajkán vad szél fütyöl. A szél, a szél! – a sikátoron át lengeti a hó őrült zászlaját, lobog a vert sereg; a lengő, bűzlő százezernyi rongy, lángnyelve közt, mint máglyán, úgy jajong, ugrál, röhög, sziszeg.