Beszámoló

A cipő mindig szorított, a sipkát mindig örököltem. Jaj üdvözölt, sóhaj, szitok, ahogy konokan egyre nőttem. Repedtek rólam a ruhák. Mint éknek a görcsös, szivós fa, úgy nyitott utat a világ. Sziszegett, sziszegtem vivódva. Kapkodtam daccal fejemet. Vertek csak, döngöltek az évek, míg meg nem leltem helyemet. Mint a csapdába szorult féreg. Igy állok fele-utamon. Megszöktek mind, kik erre jöttek. Futnék s koloncként hurcolom lábamnál hazámat, a Földet.