Cigánytemető
aztán – akár duhaj hangra |
tücsök kezdett hegedülni, |
húr sikongott, flóta zengett – |
megálltunk a kereszt mellett – |
a hegytetőn kicsinyt megállt, |
|
Mintha csak ők húzták volna, |
kik itt kerültek a sírba, |
itt is, mindig félretolva |
sipolt a sok pirinyó lyuk, |
mint megannyi tilinkójuk, |
régvolt murik kedve tört föl |
zengett a fű, zengett a föld. |
|
Szerszámához jutott ismét |
húzták-fújták a sötétben, |
mintha most is egy ablaknak, |
húzták egyszer csak maguknak, |
fújták a legeslegszebbet – |
hajnalodott, mennünk kellett; |
vágtatni kezdtek a lovak. |
|
körülröpdösték kocsinkat – |
már messze a völgyben jártunk, |
aztán föl, a magas égnek, |
egy raj síró purdé lélek. |
|
|
|