Láthatár

Magasodj – annál hamarabb ledönt a szél – De magasság-e, hol aggódni tudsz még az életedért? Csúcs-e, honnan lenézve nem mosódik el a régi ház, a régi völgy, kis honod is a többivel? S láthatár-e, mely nem daloltat, nem részegít, nem hív, nyujtva még ragyogóbb kilátás új serlegeit? Meddig megyek, nem is tudom, de föl, tovább – halkul a féltő szerelem hangja lent, halkul a világ. Kis halmaim, szelid Dunántul, sziklatorok, hegyi szél, szédület riaszt rá, hova is lépek rólatok. Próba és példa vár. Velem lebegjetek, ha emelkednünk kell, szelid tehenek, néma béresek. Táguló hazám, négy felé intek világ – meddig szemem, szavam elér, pásztorként vigyázok reád.