Falukutatás

A táj szava Tiszta, néma völgyek, ragyogó vizek között kóborolva, hol a dél talál, benyitok egy ajtón; mintha kezemet sebre nyomtam volna, visszahökkenek; öt éhes gyerekkel felbődül a táj.   Két tanya közt Ceruzám homokra rág a papiron; élményeim gyalog, mentemben irom nemzetem tenéked! Követi nyomom az utókor s, errébb, két csendőr, lovon.   Kényszerű várakozásban Ült Vitéz, Petőfi? Batsányi az ült. Sose éreztem ily közel szellemük! Hála a megyének, amely mindenütt egy korba, időbe varázsol velük.