Előhívó

Mint fényképész ujjai közt a kép, hogy élesülsz, idillek lágy hona, kicsiny hazám, hogy tisztulsz! ami még tavaly homály volt, hogy ködlik tova: a dombnak-völgynek nem csupán nevét, azt is tudom már, kinek birtoka, a fésült szőllőhegyekről a bért és hány kalóriát kér a kapa; tudom, hogy hol lesz jókedv a cseléd fakó arcának elszállt mosolya, a kis bögrékkel elmaradt ebéd lakájok-hordta úri vacsora – csillog-villog a mesgye-jegenyék beláthatatlan friss szuronysora: tudom, kinek kell már testvérbeszéd s ha költő vagy, az elme ostora.