Ez már az élet

…Regényedet sem írod meg soha, kedves barátom – költő nem leszel, az már bizonyos… és gazdag sem és nők kedvence sem, ahogy hajdanán terveztük, hej… Öreg leszel csak, az, vén adóügyi jegyző itt Kutyin, legfeljebb kissé félküllős, minő a holdas állatorvos volt, gyanús mentorunk, akin hetyke ifjuságunk idején annyit röhögtünk pimasz fölénnyel. Igy lesz. Haj, haj. Úgy bizony. Ez már az élet. Szervusz; no, koccintsunk. Ezt elvégezhetjük magunkban. El. Jobb már ez igy, ha igy van már – „fiam, tapasztalatból mondhatom” –, nohát hörpintsük ezt még föl, aztán gyerünk a mélyúton a völgybe, hol megint fészkein egy új tavasz csipog s ahol aggódva vár az estebéd miatt már a két asszony a négy éhes gyerekkel.