Egy barackfára

1 A kis barackfa vállig sem ér. De már barack van ága hegyén. Lábujjra állva nyujtja feléd. Mint szűz leányka behúnyt szemét. Állj csak elébe: szál derekát hajtja és lépne- futna tovább. Piheg és illeg, melege van. Legyez, legyintget divatosan. Rázza ruháját lebke diszét. Pirulva várja, hogy megdicsérd. Folyton azt nézi, csak őt keresd. Bálterem néki még ez a kert.   2 Estém ott töltöm naponta nála. Holnap is jöjjön, súgja utánam. Fölzizeg lágyan, ha visszatérek. Rá még hatással van a költészet. Drága barackfám, veled álmodtam a zörgő szalmán a hűs lugosban. Mesgyénél, kútnál szét-széttekintve útnak indultál hold-ezüst ingben. Léptél, növelve halkan a csendet. Hoztad ölembe jószagu tested. Pirulva nézek feléd azóta. Nézz te is, kérlek, félre pirulva.