Egy rigóra

Álmodtam csak? Már nem tudom. Lassan nyitottam félszemem. Ugy rémlett, hogy homlokomon egy rigó lépdelt kényesen. Hihettél halottnak, madár, a nyári száradó füvön? Hevertem, fejemből kiszállt jó-rossz gond; minden bú s öröm. Lehetett egy halk pillanat, hogy nem gondoltam semmire? Hogy elcsitult, megállt az agy dörgő, falánk gépezete? Testvérnek néztél, madaram, valóban? Akár azt a fát, amelyre aztán hangosan rikoltva röppentél tovább? Le-föl ugrálva szilajon a himbálódzó ág hegyén, füttyöd, mint harsány szidalom zengett felém!