Gyalogolva¹

Utak Sürgettem volna a gyorsvonatot; sok volt a két óra Pincehelyig. A másik kettő a porban, gyalog fel Ozorára – lám ez jólesik.   Kút Megismerem az útmenti kutat, hűs rémülettel van színig tele. Gyerekkori első kalapomat két korty közt ebbe ejtettem bele.   Vödör A vödör szélén az idők során jó csorbát vájt a sok szomjas ajak. Köztük enyém is. Vaj’ másutt maradt jel ennyi is eltikkadt szám után?   Ürge Füttyent az ürge és fut, hogy szalad! Mintha az volna, kit egykor megfogtam s eldobtam, látva, rögtön megharap. Ne fuss, mosolyom cikáz csak nyomodban.   Egyszerű módszer Nem titkolom költő-metódusom. Minden fehér kilométerkövet az ülőhelyért verssel tisztelek. Bár így mehetnék végig sorsomon.   Béke A szöllők közt magas, szép színes kőkeresztek jelzik a helyt, hol okot halni adtak az ozoraiak a pincehelyieknek s a pincehelyiek az ozoraiaknak.   Világ Mint bokára-éhes komondorok morogják a távol világ dühét mögöttem a táviróhuzalok. Sietek, félek hátranézni még.   A temető alatt, hol a bátyám nyugszik Itt bujócskáztunk egykor a mélyútban. Kilenc sebéből itt folyott el vére. A hegyre, úgy nézek föl sírkövére, mögüle hátha tréfálva kibukkan.