Mint fa a makktól

Tépdesett engem is – de mi? Váratlanul rámrontott, tanított nyögni, csengeni mint tölgyet, zászlót, bokrot. Rántott, mint folyó vizei kuszónövényes partot. Rázott, hogy engedjek neki, várt, mint visszhang a hangot. El-elragadt, akár a lágy harangszót, dalt az alkonyatkor hazalépdelő lánycsapatból – Nem bennem, benne volt a vágy, hogy mint a makk – mint fa a makktól váljak, maradjak el magamtól.