Menet

Októberi este – nemcsak ez az est, vele már az év is esteledni kezd. Zizzen izgatottan a lomb, leforog, mint ágy elé női ruhadarabok. Pirulnak a tölgyek – ó bús szerelem, mely akkor ijeszt el, mikor meztelen! Jelt ad a szél: lent fa, fent felhő tolul, a földre a rózsa, mint horgony hajol. Nem állítsz meg, szegény rózsa, semmit itt, szép díszeivel a kert is eluszik. Vitázva az éggel, feleselve bár, indul a borzasan kapkodó határ. Visszaint az útról, panasszal tele felüti fejét egy ifjú jegenye.