Egyenes út

Meg-meglobbanva, mint gyujtózsinór füstöl, fut a dülőuton a por. Harsogva messziről éhségöket előbb a disznók, aztán egy sereg csikó futott be, majd a tehenek, majd a kirendelt napszámból jövet mezítláb egy had iskolásgyerek villogva, barnán, mint a kerekek. Este lett, éjjel; hunyt pillám alatt hegyes dárdának láttam az utat. sivítva szállt a fellegeken át, mennydörgés csattant onnan, hol megállt. Nap, hold lehullt. Nem álmodtam. Meleg a jobbkaromban még a lendület.