Este

Ilyen az élet most, a pusztai. Öcséimnek hiányzik a mozi. A háztetőre egy kerepelő gólya zörög le, mint egy repülő. Egy rádió van, este, hogyha szól a számadóék ablakaiból, élvezni a távol szörny-híreit a fél puszta a küszöbön eszik. Egy lány új nótát kérdez untalan, a bognár meg a moszkvai utam. Betölti lassan a gallyak közét, teríti hálóját a langy sötét. Hány földrészről néztem bójáitok – csak én nem vágyom el már, csillagok.