Levél

…Egyszóval, nincs remény; úgy élek, mint ebédtelen dél után éh-kopp estélig a szegények – az idő gondol csak reám. Már szeretetből sincsen kedvem áltatni – kit, mondd? Koravén gyerekként ül a szív a mellben, tud és lát mindent, amit én. Kettesben így ülünk; a morzsák asztalomon s a csillagok egy ablakomon magyarázzák, hol is vagyok. Kihajolok, mint vonatból – hajlongó hársfák suhogják századunk futását.