Nagy idő

…Utcákon keltem át; a járdán megállítottak, kenyeret, vászonvégeket hajigálván kézből-kézbe az emberek. Rajtuk feledtem szememet. Talicskán evett egy munkáslány, üdvözülten, hogy ehetett: a lelke ott mozgott a száján. Hidak bocsátottak tovább, s nők, éjszakák, ahogy megadtam a tisztelgést arcraborultan. Ülök már, apró pocsolyák kékjén nézem, hogy’ száll felettem a nagy idő a – fellegekben!