Délben
Egy nyír, egy nyár, egy sornyi krumpliágy, |
a krumpli közt egy törpe délibáb, |
egy napraforgó… félszegen ezek |
várják tőlem, hogy versbe lépjenek |
a pusztáról tán elkerüljenek – |
Mert meggyűlölvén bús szülőhonát |
már futna innen mindenki tovább, |
a cséplőgép pelyvafelhőiből |
a részesek és ökreik mögül |
a béresek – ki csak vágyódni tud, |
gémlábával a keshedt csordakút, |
a délibábban tocsogó akác – |
s én is, mint nyája után a juhász. |
|
|