Arcom mögött szívemben…
| Hol mint a tervét mormoló vihar, |
| hol villámfénnyel annyi hősidal |
| dördült és zengett egykor el – reám |
| a bőingű múzsák tünte után |
| bár egy kocsis várt és az is süket, |
| oh Tolna! – költőd mégis hadd legyek. |
| Legyek azzá, mit a némult öreg |
| arcom mögött szívemben keresett, |
| az a vágy, az a hang, mit kiejteni |
| sóhajtani sem tud: álombeli, |
| bosszúkiáltás, lidérc-szülte kép, |
| melytől hőkölve ő is hátralép, |
| ha testet ölt az egyszer, szóra kel: |
| a szolga düh a süket égre fel! |
|
|