Nyugodt vagyok….

Nyugodt vagyok. Rozsdás ekék, törött kerekek, szekerek, szerszámok között, bedőlt ólak közt ténferegve már úgy járok, mint ki sírból visszajár. Régholt apáknak békességtelen fejcsóválásait szellőztetem, tenniszcipőben taposva a vad, a júliusi őrjöngő talajt, mely füstöl, mint készülő robbanás, mely éget, mint tűzpróbán a parázs. Rétek fölött hullámzó levegő, remeg, lebeg a reszkető jövő. Reszket, remeg a nyír; váratlanul ezüstfehérből sötétbe borul.